Oroszok. Jelentősebb számban az 1920-as években jelennek meg Kárpátalján, elsősorban az ún. fehér emigránsok. Tömegesen 1945 után telepednek meg területünkön, részben szervezett, részben szervezetlen formában a kommunista párt akciójaként. Lélekszámuk az oroszul beszélőkkel (a dagesztánitól a beloruszon át a mordvinig) megközelíti az 50 ezret. Jelenleg lélekszámuk kb. 30 ezer fölötti. Ezer főre számítva az orosz nyelvűek között a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma
Lengyelek. Kárpátalja északnyugati részén a Lengyel-Beszkidek vízválasztó gerincén ma is Lengyelországgal határos. Ezzel is magyarázható, hogy elszórtan bár, de Kárpátalján nagyon sok lengyel és még több lengyel származású ember él.
A második világháború kitörése után, 1939. szeptember 17-én a szovjet Vörös Hadsereg hátba támadja Lengyelországot a Ribbentrop-Molotov paktum záradékának értelmében. Szlovákia (ekkor már önálló (báb) állam, és Románia Hitler felhívásának eleget téve lezárja határait. Az egyetlen lehetőség a menekülésre Magyarország. 5 nap alatt Magyarország közel 115 ezer lengyel menekültet fogad, részesít menedékjogban, lát el (iskolaépületekben, parókiákon, stb.). Innen menekülnek Jugoszlávián át Franciaországba, majd Angliába.
Cigányok. Évszázadok óta élnek Kárpátalján. A legjelentősebb cigány kolóniák: Szőlősvégardó, Ungvár, Munkács, Beregszász. Lélekszámuk hivatalosan 12 ezer, becslések szerint ugyanakkor a cigány származásúak száma akár 30 ezer is lehet. 1990 után a magyarországi példához hasonlóan Kárpátalján is több cigányszervezet alakult. Jelentős szerepet játszik életükben a református egyház. 9 cigánygyülekezetről tudunk, önálló templommal.