AMIT KÁRPÁTALJÁN MAGYAR SZEMMEL MEGNÉZNI ÉRDEMES

Kárpátalja a legnyugatibb pontjától a legkeletibb pontjáig mindössze 205 km, mégis igen változatos, a legsokszínűbb része a Kárpát-medencének. Mind a három hegyvonulat (vízválasztó gerinc, havas vonulat, vulkanikus vonulat) nyugatról kelet felé egyre magasabb, a táj egyre vadregényesebb, de nem zord. Ez az egyik oka annak, hogy a folyóvölgyek igen változatosak, az Ungtól a Fekete-Tiszáig. Többségük autóbusszal is járható. Kárpátalján erednek és folynak végig a Felső-Tisza mellékfolyói: az Ung, a Latorca (ezek a Bodrog forráságai is), a Borzsa, a Nagyág, a Talabor és a Tarac.

A középkorban a lassan kialakuló, de folyamatosan fejlődő vidéken a sík területen számos kis román kori, illetve gótikus falusi templom, a hegycsúcsokon néhány hadászati jellegű erődítés és kisebb lovagvár épült, míg a csupán mezővárosi szinten megmaradt városok polgárai egyre díszesebb és gazdagabban felszerelt templomokat emeltek. A földesurak részben ezeken a településeken vagy birtokaik központjában alakították ki a maguk kisebb-nagyobb udvarházait. A ma Kárpátaljának nevezett vidék mindig is hadak útja lévén minden építési korszakra jó példát találhatunk az itt álló várak, várromok között.

Az 1867-es kiegyezést követően, majd a század vége felé Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben, ezeken belül is elsősorban Ungváron és Munkácson a megélénkült gazdasági és ipari fejlődés hatására számos új épület készült, kezdetben historizáló, majd szecessziós stílusban. Megjelennek a modern építészet első alkotásai is, de ez a stílus általánossá csak az I. világháború után válik.

A középkori és a későbbi magyarországi templomépítészet számos kiemelkedő alkotása található Kárpátalján, az Árpád-koritól a barokkon át a közelmúlt stílusaiig. Köztük olyanok is, amelyek nemcsak a történelemi Magyarországon, a Kárpát-medencében, de Európában is egyedülállóak – mint a gerényi rotunda. Számos templomban freskók is találhatók, részben felújítva, restaurálva, részben restaurálásra várva.

A magyar vonatkozású emlékművek és emlékjelek a ma Kárpátaljának nevezett vidék több évszázados magyar múltjára utalnak. Kárpátalján számtalan magyar vonatkozású szobrot, emléktáblát, emlékjelet állított a hálás utókor. A csehszlovák uralom ezeket eltüntette. 1938–39 után a kárpátaljai magyarok ezeket visszaállították. A szovjet rendszer (1944 őszétől) magyar vonatkozású emlékjelet nem tűrt meg (a técsői Kossuth-szobor kivételével.) Ha a helyi lakosság nem rejtette el, nem mentette meg, a szovjetek megsemmisítették őket.