ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG

„…Ki tenni tud, nem vár csodát:
ültet, követ farag, tanít,
és észrevétlen alakít
ritmusból gyöngy-harmóniát…”
Finta Éva

A mai Kárpátalja eléggé félreeső, határszéli térség. Talán ezzel is magyarázható, hogy a nagyvilági élethez szükséges főúri pompájú kastélyok elsősorban nem ezen a vidéken épültek, itt a kastélyépítészetnek a történelmi ország más térségeihez viszonyítva kevesebb emléke maradt fenn. A kárpátaljai fennmaradt kastélyok a XV–XIX. sz.-ban épültek a legkülönbözőbb építészeti stílusok jegyében. Ezek pompával berendezett helyiségei úri kényelmet nyújtó menedékhelyekké váltak, ahová vissza lehetett vonulni a közélet elől. Kárpátalján a köznyelvben a kastélyoknál jóval szerényebb kúriákat, udvarházakat is kastély megnevezéssel illették, azaz illetik.

A Kárpát-medence északkeleti peremén már az ókorban, a népvándorlás előtt, alatt és után is voltak erődítmények, ún. pogányvárak. Mivel a honfoglalás alatt és után a terület lakatlan (itt-ott gyéren lakott) volt, a vármegyerendszer később alakult ki. Viszont kiválóan alkalmas volt a terep (a hegyvidék ősrengeteg, az alföld mocsaras) az országvédő sáv, a gyepű és a gyepűelve kialakítására. Amikor a gyepű már nem felelt meg az országot védő stratégiai elvárásoknak, a tatárjárás, 1241 után itt, az északkeleti részen kezdte IV. Béla királyunk a kővárak láncolatának kiépítését, melyeknek a mohácsi vész után megnőtt a stratégiai jelentősége. A mai Kárpátalja területén ekkor épültek a várak, később állandóan korszerűsödve. Közülük kettő (az ungvári és a munkácsi vár) más funkciókat ellátva ugyan, de napjainkban is megvan. A többi várrom. A mohácsi vész után az északkeleti terület várainak stratégiai jelentősége felértékelődött: az ungvári vár – a Habsburg Birodalom legnyugatibb erődítménye; a munkácsi – a Galíciába vezető utat őrizte; a huszti – az északi sóútvonal, a Máramarosi-medence kijáratának őrzője, az Erdélyi Fejedelemség legjelentősebb katonai létesítménye, stratégiai erőssége.

Amikor (a XVII. sz. végén) Magyarországról kiűzik a törököt, és az ország a Habsburgok gyarmatává válik, hogy a magyar nemzeti ellenállást megtörjék, elbocsátják a magyar végvári katonaságot (ez lesz a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kuruc hadseregének gerince), a várakat lerombolják. A kárpátaljai várak többsége is ennek esik áldozatul.