AZ UNGI SÍKTÓL A LENGYEL-BESZKIDEKIG

„…Hol, mint a tenger, partot ér a róna
s bércek közül az Ung síkra lép.
Hol egykoron – ezerév múlt azóta –
Nagy áldomásra gyűlt Árpád és a nép…”
Fülöp Árpád: Felavatás

„Kárpátaljai Barbizon”-nak is nevezik (a francia impresszionisták Párizs melletti alkotótábora után). Itt volt a híres kárpátaljai festőiskola (Munkácsy Mihály- és Révész Imre-tanítványok) alkotótábora. Kárpátalja egyik legszebb folyóvölgye, a „legkanyargósabb”: a Vihorlát, az Ungi-határhegység, a Lengyel-Beszkidek, a Róna-havasok és az Antalóci-Poljána között kanyarog. Sajnos kiesik a magyarországi vendégek általános érdeklődési köréből, akik viszont látták, felejthetetlen élménynek tartják.

Az Északkeleti-Kárpátok legnehezebben járható szakasza. Az Uzsoki-hágó a kora középkorban még szinte járhatatlan volt, délre a medence felé igen meredeken lejt több mint 300 méter magasságban. Az Északkeleti-Felvidéket négy vasútvonal szeli át. Közülük ez a legbonyolultabb. Az alagutak összhossza több mint 2 km, és itt van Európa leghosszabb viaduktja (6x250 méter = 1,5 km hosszú).

Az ungi Tiszahát északnyugati szegletében, a Bodrogköz szélén, az Ung folyó két partján terül el. Anonymus is említi a Gesta Hungarorumban. Kézai Simon krónikájában már 876-ban létező településnek tudja. Al-Idriszi, korának híres arab tudósa az általa 1154-ben készített, a világ akkor ismert részeit feltüntető térképen HUNGBAR formában már feltünteti. A Drugethek több mint 350 évig a történelmi Ung vármegye (örökös) főispánjai. Itáliai eredetű a család, Károly Róbert hozta őket erre a vidékre. Hozzájuk köthető a Korzó (sétálóutca) és a Galago (mocsár) – olasz eredetű szavak, ma Ungvár város részei.

A bereg–ugocsai Tiszatáj és az irtásöv legnyugatibb része, a Bodrogköz keleti peremén. Híres szőlőtermő vidék volt mindig a Vihorlát és a Poljána-Szinyák déli nyúlványainak lábánál.